2024
Szakmai beszámoló
Érsekvadkerti Petőfi Sándor Általános Iskola
Határtalanul kirándulás Erdélyben
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2023/1-001509
Kirándulás időpontja: 2024. április 23 – 28.
Résztvevők: 14 tanuló + 1 kísérő tanár
2024. április 23-án a hajnali órákban indultunk el az Érsekvadkerti Petőfi Sándor Általános Iskola 14 diákja és jómagam, kísérő tanárként a Határtalanul pályázat jóvoltából Erdélybe. A buszunkon útitársaink egy része, a nagyoroszi Börzsöny Általános Iskola diákjai és tanárai és persze, a bennünket végig kísérő idegenvezető már ott voltak. Mi is kényelmesen elhelyezkedtünk és búcsút véve családjainktól, elindultunk. Útközben még felvettük a berceli és a magyarnándori általános iskola tanulóit és kísérő pedagógusait, majd Erdély felé vettük az útirányt. A határon rövid várakozás után átjutva első megállónk, a Bánffyhunyadi Református Templom volt, ahol miközben megcsodáltuk a gyönyörű oltárt, szószéket és az egyedi faberakású mennyezetet, Jakab Mihály lelkipásztor mesélt a templom múltjáról, építészetéről, a templomban is látható kalotaszegi motívumokról, az itt élő magyar emberekről. Innen folytattuk utunkat, csodálva a bennünket körülvevő tájat, utazásunk végállomására, Korondra. Szálláshelyünkre az esti órákban érkeztünk meg, ahol a Forrás Panzióban kapott helyet a csoportunk. Az igazán kedves fogadtatás és a finom vacsora után fáradtan foglaltuk el kényelmes szobáinkat.
Bánffyhunyadi Református Templom
Másnap, április 24-én reggel ismét útra keltünk. Egy helyi székely idegenvezető is csatlakozott a csoportunkhoz, aki végig velünk volt a hét során. Először a Csiki Chips és Sörgyárnál álltunk meg. A gyermekek a chipsgyárba megtudhatták, hogyan készül a pityókából, azaz a krumpliból a számukra igen kedvelt chips. A felnőttek pedig a sörkészítést is nyomon követhették. Ezután ellátogattunk a csíksomlyói Mária Kegytemplomhoz, ahol megérintve az oltáron lévő Mária szobrot, megcsodáltuk a templom belső építészetét, festményeit, díszes ablakait. Ebéd után tovább indultunk a Gyimesekhez, az 1000 éves határhoz. Elérkezve ide, egy magyar ajkú csángó mutatta meg nekünk a nagy Magyarország határát, illetve mesélt annak történetéről. Megnéztük a nem rég felújított őrházat, láttuk a határkövet. Megismertük a csángók népét, akik „elcsángultak”, azaz eltávolodtak már a magyarságtól, akik „se magyarok, se székelyek”, ahogyan hallottuk tőle. A székelyek, majd a csángók festői szépségű földjén utazva még sok információt kaptunk idegenvezetőnktől az itt élő népekről. Hallottunk az átutazott falvak, városok nevezetességeiről, az itt élő emberek megélhetéséről, arról, hogy itt is javarészt magyar vagy magyar ajkú emberek élnek.
Csíksomlyó – Mária kegytemplom
Gyimesek 1000 éves határ
Határkő
A harmadik napon, április 25-én az esős időjárás ellenére, bejártuk Korond kézműveseit. Voltunk a parajdi sófeldolgozó üzembe, ahol beszippanthattuk a légúti megbetegedésekre kiváló egészséges sófelhőt, de láthattuk mennyiféle termék (ízesített só, fürdősó, fürdőbomba, sólámpa stb.) készül a parajdi sóból. Megköszönve az ajándékba kapott sót, tovább mentünk a közelben lévő szovátai Medve-tóhoz. Sajnos, az eső miatt itt csak pár percet tölthettünk el, de útközben hallhattunk a tó természetes kialakulásáról, nevének eredetéről. Visszatérve Korondra ízletes ebédben volt részünk. Frissen készült meleg, pityókás vert kenyeret, házi vajat, zsírt, hagymát, sajtokat, lekvárt fogyaszthattunk el, házi gyümölcsteával. A pihenő után a településen ma már egyedül szövéssel foglalkozó nénit és a taplászokat látogattuk meg. Bepillantottunk mindkét mesterség titkaiba. Megállapítottuk, hogy a szövés, ami, ugyan nem volt ismeretlen számunkra a helyi Tájházunk révén, igen bonyolult, hosszú előkészületekkel járó munka. A taplógomba feldolgozása, ami egyedülálló a világon, pedig egy teljesen ismeretlen foglalatosság számunkra. Meglepődtünk, hogy a kemény alapanyagból, hogyan lesz egy puha, bársonyhoz hasonló anyag, mely pl. kalap, terítő, lábbeli készítésére is alkalmas. Ezen az állomáson hallhattunk a korondi magyarok, székelyek szokásairól, érdekes kifejezéseiről, mindennapi életükről, kihangsúlyozva testvériségünket. Nagyon felemelő érzés volt hallgatni erről a helyi Johannát. Ez az érzésünk csak tovább fokozódott az este, amikor részt vettünk a helyiek kulturális és folklór műsorán. A korondi, elsősorban diákokból álló fúvószenekar, bennünket is bevonva előadásukba, népszerű slágereket fújtak nekünk, két székely leány magyar népdalokat énekelt, a sófalvi zenekar és néptáncosok pedig nekünk húzták, táncolták a talpalávalót. Az est zárásaként együtt énekeltük a székely Himnuszt és a Nélküled című dalt, mely által igazán átérezhettük az itt élőkkel valóban összetartozásunkat.
Korond – Sófeldolgozó üzem
Szováta – Medve-tó
Finom ebédünk – Házi készítésű ételek
Erdélyi kürtőskalács
Taplógombából készült termékek
A szövés mestersége
Korondi Fúvószenekar
A következő napon, április 26-án egy szomorú helyszínre vezetett az utunk. Bözödújfaluba, az elárasztott falu kopjafáihoz érkeztünk. A falu emlékét őrző park annyi kopjafát őriz, ahány ház volt a faluban, a siratófal tartópilléreire pedig az árvízben elhunyt emberek neveit írták fel. Lajoska, a kőrispataki Szalmakalap Múzeum tulajdonosa mesélt nekünk a világháború utáni magyarság elválasztását célzó politikai történésekről, áttelepítésekről, e falu megsemmisítéséről. A hallottak után elgondolkozva indultunk újabb úticélunk felé, a Szalmakalap Múzeumba. Itt megismerkedtünk a búza feldolgozásával. Láttuk, hogyan lesz a búza magjából liszt és mi készül a búza szárából, a szalmából. A múzeumban megcsodálhattuk a szalmából készült tárgyakat és mi is alkothattunk belőle csillagot, angyalkát, könyvjelzőt. A Múzeum kertjében érdekes kőgyűjteményt találtunk, amelyet a természet alakított erre-arra hasonlító alakzatra. A legérdekesebb egy olyan kő volt, amely a nagy Magyarországot, abban a jelenlegi hazánkat formázta. Itt fogyasztottuk el ebédünket is a frissen sült lángost, mely után Fehéregyházára a Petőfi emlékparkba indultunk tovább, ahol meghallgattuk a helyi idegenvezetőtől a költő eltűnésekor zajló történelmi eseményeket. E település határában látták utoljára élve Petőfit, ezért méltó helye volt ez a rá való emlékezésnek. Miután iskolánk névadója a költő, szobránál ünnepélyes koszorúzással tisztelegtünk, melyben társaink voltak a velünk utazó iskolák is. A berceli történelem szakos kollégánk méltatása és diákjuk szavalata igazán ünnepélyessé tette a pillanatot. Ezután még várt ránk a székelyek nagy írójának, Tamási Áron farkaslaki házának és sírjának meglátogatása, ahol szintén leróttuk tiszteletünket.
Bözödújfalu – Az elárasztott falu
Kőrispatak – Szalmakalap múzeum
Székelyderzs – erődtemplom
Fehéregyháza – Petőfi emlékpark
Farkaslaka – Tamási Áron szülőháza
Másnap 27-én, szombaton egy lazább nap következett, délelőtt sportnapon vettek részt az együtt pályázó iskolák csapatai. A vadkerti és nagyoroszi iskolát 6-6 diák képviselte a foci és a sorversenyen. A fociban 4., a sorversenyen az előkelő 2. helyezést értük el. Ezután adtuk át a korondi iskola vezetőjének kis ajándékunkat, a községünkről, iskolánkról szóló könyveket, tájékoztató anyagokat, aki megköszönve ezt, kedvesen invitálta iskolánkat egy következő látogatásra. Az ezt követő szabad délutánon bejártuk a korondi árusok kilométereken át húzódó bódéit, standjait, hogy hazatérve, szeretteinket meglephessük egy kis ajándékkal.
Sportnap – váltóverseny és foci
Korondi emlékek
Az utolsó napra az emlékeken túl, már csak az utazás maradt. Április 28-án, vasárnap reggel elbúcsúzva vendéglátóinktól, Korondtól, haza indultunk.
Összefoglalva e hat nap eseményeit rengeteg új ismerettel, élménnyel, ajándékkal tértünk haza. Bár több száz kilométerre voltunk otthonunktól, Érsekvadkerttől, ahol jártunk igazi magyarokkal, magyar ajkú emberekkel találkoztunk, akik tényleg családtagként fogadtak bennünket.
Köszönjük a kedves fogadtatást, a jobbnál, jobb programokat, az érdekes előadásokat, a beszélgetéseket, a finom ételeket! Viszontlátásra Erdély!
Érsekvadkert, 2024. 05. 21.
Készítette: Keresztes Zsuzsanna kísérő pedagógus