Iskolánk CsepPet színjátszó csoportjáról írták:
Drámapedagógiai Magazin 72. szám
„A fesztivál nyitóelőadása az érsekvadkerti CsepPet Fontányi Andrea rendezte Levetkezett gönceinkje szó szerint intonálta a „saját anyagból való dolgozás” problematikáját: a térben elszórt ruhakupacok valódi kiskamasz szobák intim közegébe invitálják a nézőt, ahol olyan kérdésekre kell választ találni, hogy „11 évesként kicsik vagy nagyok vagyunk-e már?” A megválaszolhatatlanra aztán még karcosabb témák-tárgyak kerülnek elő, pl. „Apa gépe” (amit persze itt egy kartondoboz imitál), amelynek beltartalma újabb kérdést vet fel: van-e vajon „életkori sajátosságnak megfelelő könyv a szaporodásról?” Egy olyan országban, ahol álszent módon előbb tiltunk valamit, mielőtt és ahelyett, hogy megértenénk, lassan hőstettnek számítanak az ilyen, egyébként egyáltalán nem politikus előadások. Ilyen mértékű rendezőtanári nyitottság és bizalmas légkör után az sem lep meg, hogy az érsekvadkerti fiatalok milyen magától értetődő természetességgel énekelnek az előadásban.” (A dalokat Temeláné Csernák Bernadett írta és tanította.)
Szerző: Körömi Gábor
„A produkciókat – kivétel nélkül – jó darab- vagy témaválasztás jellemezte. Különösen értékelhető volt ez olyan esetekben, amikor a gyerekek életkori sajátosságainak, élethelyzeteinek megfelelő problémák kidolgozásában, megfejtésében jeleskedtek. Minden ilyen esetben észrevehető volt a diákok személyes érintettsége, különösen a Levetkezett gönceink (Fontányi Andrea) című előadásában.”
Szerző: id. Bagossy László
“Három réteg, tendencia – Az idei Weöres 16 látott produkciója nyomán három réteget, tendenciát láttam felerősödni: egyfelől azok a játékok domináltak, amelyek az ifjú színjátszók játékkedvére, színpadról valósággal lesüvítő energiájára alapoztak, főleg az olyan falusi közegből érkező csoportoknál, ahol immár több évtizedes hagyománya van a színjátszásnak, de ugyanide sorolható a vajdasági Topolyáról érkező gyerekek Lúdas M.-je, valamint az Érdi Kishangyák Imbolygó iskolabolygója is. Másfelől, olyan produkciók érkeztek a fesztiválra – és ezek voltak többen –amelyek hol egyszerűbb, hol rafináltabb dramaturgiával operálva a játszók személyes tapasztalataiból, egyéni és közösségi élményeiből fogalmazódtak, hol szerkesztett játékká (Levetkezett gönceink) hol ünnepi műsorrá, hol metaforikus történetté vagy éppen félig, vagy majdnem egészében kisjátékfilmmé.”
Szerző: Pap Gábor
A folyóirat letölthető itt: https://drama.hu/2022/05/cimlap-dramapedagogiai-magazin-72-szam/